követelmény elemzés során meghatároztuk a rendszerrel szemben támasztott felhasználói és rendszer követelményeket, amelyek alapján a rendszert megterveztük. A tervekből kiindulva, elterjedt nyelv esetében szinte mindig adott a lehetőség a kód vázának generálására. Ha valamilyen szempont miatt kevésbé közismert nyelvvel, fejlesztő eszközzel van dolgunk, a tervező eszköz testre szabásával a váz generálása könnyen megoldható. Minta alapú kódgenerálás használata esetén az is megtehető, hogy a programnak nemcsak a vázát, hanem ténylegesen működő kódot is tudunk generálni.
Ezek után következik a nem generált részek megírása. Manapság ez szinte mindig valamely objektum orientált nyelven történik. Az implementáció során nagy előnyt jelenthet a felhasználói felület kezelhetősége. Ide olyan funkciók sorolhatóak, mint például automatikus szókiegészítés, "syntax highlighting" illetve a bonyolultabb globális cserék megvalósításának lehetősége.
Az egész fejlesztési ciklus során fontos szempont a termelékenység. Ezt elősegíti a magas szintű nyelv használata, a tervekből a kód minél nagyobb részének generálása (pl. architektúra központú fejlesztés használatával), a folyamattervezés (esetleg ebből is kódgenerálás) illetve az un. RAD eszközök is melyekkel (például adatbázis séma alapján) gyorsan lehet alkalmazásokat létrehozni.
A fejlesztésekre jellemző, hogy több ember egymással párhuzamosan végzi, ezért elvárás a fejlesztő környezettel szemben, hogy több felhasználót és a térbeli elosztottságot kezelni tudja. Ez általában egy központi fejlesztői repository segítségével történik, ahonnan minden fejlesztő a saját munkaterületére kiemelheti az alkalmazás valamekkora részét, amin ő dolgozik. Amikor elkészült az általa fejlesztett rész egy újabb változatával, akkor azt elhelyezi a mindenki által hozzáférhető központi helyen.
Az alkalmazások méretének növekedésével egyre inkább előtérbe kerül a párhuzamosság és az elosztottság. A párhuzamosság kezeléséhez szükséges foglalkozni a szinkronizáció és a soros hozzáférés (kizárás) kérdésével is, melyeket egyes fejlesztő eszközök esetében nyelvi szinten kezelni tudunk. A szinkronizáció megvalósítása általában események utján történik, amelyek az elosztott rendszer komponensei között is közlekedniük kell. Az elosztottság kapcsán könnyen felvetődik a többrétegű architektúra megvalósításának lehetősége is.
Nagyvállalati környezetben gyakran fontos a méretezhetőség és a magas rendelkezésre állás. Mindkét szempontra az adott szolgáltatások, komponensek többszörözése megoldást jelenthet. A magas rendelkezésre állás megvalósításához egy megoldást kínálhat az automatikus hibatűrés, amely egyszerűen azt jelenti, hogy ha a rendszer egy szolgáltatása (komponense) meghibásodik (hardver, operációs rendszer vagy alkalmazás szintű hiba miatt), akkor automatikusan az adott szolgáltatás (komponens) további példányai veszik át a helyét. Ahhoz, hogy mindez automatikusan működhessen szükség van a futtató környezet támogatására is.
Az alkalmazások nagy részének a perzisztencia kezelésével foglalkoznia kell. Ezt jellemzően valamilyen (általában több) relációs adatbázis kezelőhöz történő csatlakozás támogatásával valósítják meg. Az adatbázis kezelésben jól ismert fogalom a tranzakció kezelés, ami könnyen általánosítható az objektumokra is. Az elosztott és párhuzamos működés azonban néhány további problémát is felvet, amelyek feltárásában és megoldásában előnyös, ha a fejlesztő környezet támogatja az elosztott tranzakciók kezelését, a kizárás megteremtésének lehetőségét és a holtpontokat (deadlock) is felderíti.
Multinacionális környezetben szükség lehet többnyelvű alkalmazások készítésére. Ennek megvalósítására léteznek olyan eszközök, melyekkel a vizuális felületről és kódból össze lehet gyűjteni a szöveg konstansokat egy üzenet katalógusba. Ezután a katalógus több nyelvre elkészíthető és az eszköztől függően akár futás közben is változtatható.
A készülő programot már az implementáció közben is többször tesztelni kell, ilyenkor gyakran szükségünk van a hibakeresésre is. A szinte mindenhol megtalálható funkciók közé a töréspontok létrehozása, a változók értékeinek figyelése és megváltoztatása és a hívási verem tartalmának nyomkövetése sorolható. Elosztott és párhuzamos működés esetén további problémák is adódnak, melyek megoldási lehetőségeivel az üzemeltetés részben foglalkozunk részletesebben.
Nagyvállalati környezetben szinte mindig alkalmazkodni kell a már meglévő szoftverekhez, ebből kifolyólag fontos az integráció a meglévő külső alkalmazásokkal, adatbázisokkal, amelyek sokszor más hardveren és operációs rendszeren működnek. Az is előfordulhat, hogy az általunk készítendő programnak is vegyes platformon kell futnia. Léteznek, olyan fejlesztő eszközök melyekkel nemcsak a szerver oldalon lehetséges a vegyes platformon történő működés, hanem a grafikus kliensek esetében is.
